Örömmel tájékoztatjuk kedves tagjainkat, hogy a Bírósági Határozatok elektronikus tárából végre letölthető az a Legfelsőbb Bírósági ítélet, amely értelmezésünk szerint megerősíti azon következtetést, hogy a „felperes a káreseményből eredően csak és kizárólag a károkozó kötelező felelősségbiztosítóját perelheti”, tehát a MÁV ÁBE-t, így a károkozó közvetlenül nem perelhető.

Az ítéletet lentebb olvashatják, azonban innen is letölthetik és kinyomtathatják. Javasoljuk, hogy hivatkozzanak erre a folyamatban lévő eljárásokban, vagy akár a károsulttal, vagy a biztosítójával való kárrendezés, egyeztetés során.

Bírósági felülvizsgálatra a jogerős másodfokú döntés kézhez vételétől számított 60 napon belül van lehetőség, az elsőfokú ítéletet hozó bíróság útján, jogszabálysértésre hivatkozva. Sajnálatos módon a törvény alapján az egy millió forint tőke összeget meghaladó követelések esetén van helye felülvizsgálatnak. Ha Önt ennél alacsonyabb összeg megfizetésére kötelezték, vagy a másodfokú ítélet kézhez vétele óta 60 nap már eltelt, Egyesületünk szíves türelmét kéri a lehetséges megoldások kimunkálására.

Felhívjuk azonban kedves tagjaink figyelmét, hogy a hivatkozott ítélet egy eseti döntés, egyelőre nem született a kérdésben jogegységi határozat, tehát a döntés nem egy kötelező erővel bíró jogforrás, azonban az alsóbb szintű bíróságok figyelembe vehetik, és alkalmazhatják indokolását. Azonban ez nem minden esetben történik így, sokszor a szerencsén múlik, hogy a károkozó milyen bíróhoz, bírói tanácshoz kerül, így a joggyakorlat kiszámíthatatlanná, bizonytalanná és méltánytalanná vált, a jogbiztonság is veszélybe került. Egyesületünk jelenleg ezen probléma feloldásán dolgozik újabb jogegységi határozat iránti kérelemmel, illetőleg a média lehetőségeinkhez képesti igénybevétele útján.

Pfv.VIII.21.494/2010/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mogyorósi Mihály ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperesnek (felperes címe) a dr. Dudásné dr. Nagy Lilla ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes (I.rendű alperes címe), a II.rendű alperes (II.rendű alperes címe)

 és dr. Szabó Réka ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt III.rendű alperes (III.rendű alperes címe) ellen kártérítés megfizetése iránt a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság előtt 16.P.XVIII.20.183/2009. számon megindított, és a Fővárosi Bíróság 41.Pf.640.347/2009/5. számon hozott jogerős ítéletével befejezett perében a felperes 27. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán a 2011. március 10. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint + ÁFA, a III. rendű alperesnek 10.000 (Tízezer) forint + ÁFA felülvizsgálati perköltséget, az államnak az állami adóhatóság külön felhívására 76.700 (Hetvenhatezer-hétszáz) forint előzetesen le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

A felperes a saját felülvizsgálati perköltségét maga viseli.

I n d o k o l á s :

Az I. rendű alperes a II. rendű alperes alkalmazottjaként a III. rendű alperes által üzemben tartott és tulajdonában álló ... forgalmi rendszámú ... típusú személygépkocsival 2008. április 11-én a ..., ... u. .. szám előtt balesetet okozott, menet közben hátulról beleszaladt az előtte haladó, hirtelen fékező, felperes által vezetett ... típusú ... forgalmi rendszámú személygépkocsiba. Az ütközés következtében a felperes gépkocsija megsérült. Az I. rendű alperes a felelősségét a baleseti bejelentőn a helyszínen elismerte azzal, hogy az okozott kárt a tulajdonos és üzembentartó felelősségbiztosítója a biztosító fogja rendezni.

A biztosító az időközben felmerült pénzügyi nehézségei miatt a felperes kárát nem térítette meg.

A felperes módosított keresetében az I. rendű alperessel szemben annak megállapítását kérte, hogy a felperes kárát károkozói minőségben okozta. Követelésének jogalapját a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdésében és a 345.§-ban jelölte meg, figyelemmel a PK. 38. számú állásfoglalásra. A II. és III. rendű alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni a Ptk. 344.§-a alapján 1.278.980 forint tőke és ennek 2008. július 1-től járó kamatai valamint a perköltség megfizetésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 120.000 forint, és ugyanezen határidőn belül a III. rendű alperesnek 12.500 forint perköltséget. Határozata indokolása szerint a jelen ügyre irányadó 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1.§ p) és e) pontja, 2.§ (2) bekezdése valamint a 8.§ (1) bekezdésében foglaltak értelmében a felperes a perbeli igényét sem a II. rendű alperessel a károkozó munkáltatójával, sem a III. rendű alperessel az üzembentartóval szemben közvetlenül nem érvényesítheti, ezért a bíróság a keresetet elutasította. Utalt arra is, hogy a felelősségbiztosító a biztosító a társadalmi szervezetek nyilvántartásából törlésre még nem került, a PSZÁF a 2008. augusztus 13-án kelt határozatában kötelezte az egyesületet, hogy legkésőbb 2008. augusztus 15-ig bízza meg a ...-ot a biztosító 2008. augusztus 16. napjával kezdődő vagyonelszámolási eljárás lefolytatásával, ezen belül különösen a biztosítási szerződésekből eredő kötelezettsége kielégítésével. Mindaddig, amíg nem kerül sor az egyesület törlésére jogképesnek minősül, tehát perelhető. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte továbbá, hogy az I. rendű alperessel szemben a Pp. 123.§ harmadik fordulata szerinti megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn.

A felperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és rendelkezett a perköltségről. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a biztosító a felperesi kárbejelentés alapján a kárrendezési eljárást lefolytatta, helytállási kötelezettségét, a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét nem tette vitássá, a kárszámítást elvégezte, azonban teljesítést nem eszközölt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival maradéktalanul egyetértett. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Korm. rendelet 8.§-ának (1) bekezdésében foglaltakat helytállóan értelmezte, miszerint a kártérítési igény vagy a kötelező felelősségbiztosítóval, vagy a ...-al szemben érvényesíthető. A perbeli balesetet az I. rendű alperes okozta, aki a II. rendű alperessel munkaviszonyban állt. A III. rendű alperes a károkozó gépjármű üzembentartója és tulajdonosa volt, így a Ptk. 346.§-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó 339.§ (1) bekezdése szerinti kártérítési felelőssége áll fenn. Ezért a Ptk. 345.§-ának (1) bekezdése nem irányadó. Az adott esetben a felperes a káreseményből eredően csak és kizárólag a károkozó kötelező felelősségbiztosítóját perelheti, amely nem vitásan a biztosító volt, ez azonban nem történt meg. Egyetértett azzal is, hogy az I. rendű alperessel szemben a Pp. 123.§-ának harmadik fordulata szerinti megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn.

A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés meghozatalát, mert álláspontja szerint az ítéletek sértik a Ptk. 339.§-ában és az 559.§-ában foglaltakat. Az a tény, hogy a követelés jogalapját a Ptk. 339.§-ában jelölte meg - melyet az eljárt bíróságok figyelnem kívül hagytak - már önmagában is megalapozatlanná teszik a határozatokat, amit a Legfelsőbb Bíróság BH 1990. 140. számú eseti döntése is alátámaszt. Előadta, hogy a Korm. rendelet csupán a kötelező biztosítás szabályait állapította meg a Ptk.-tól eltérően. Lehetőséget és nem kötelezettséget állapít meg. Nem függ össze a Ptk. 339.§-ának alkalmazhatóságával, nem teheti az I. rendű alperes jogellenes károkozását jogossá. Előadta továbbá; a keresetleveléből is kitűnik, a pert kizárólag az I. rendű alperes ellen indította meg. Azért terjesztette ki a keresetet a II. rendű alperesre, mert a károkozó a per során igazolta, hogy a jogellenes károkozást munkaviszony keretében követte el, így a Ptk. 348.§-a alapján a II. rendű alperes köteles a munkavállalójáért helytállni. A II. és III. rendű alperes közötti megállapodás értelmében pedig a III. rendű alperes köteles őket a kártérítési kötelezettség alól mentesíteni. Ilyen tényállás mellett az I. rendű alperes közvetlen marasztalását nem kérhette, csak a jogellenes károkozás tényének megállapítását, hiszen ennek hiányában II. rendű alperes felelőssége fel sem merülhetne. Azt a tényt, hogy a Kormányrendelet sem zárja ki a károkozó elleni közvetlen igényérvényesítés lehetőségét, álláspontja szerint a 2010. január 1-én hatályba lépett 2009. LXII. törvény 28.§-ának (1) bekezdésének megszövegezése is bizonyítja.

Az I. és II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes érvelését nem osztotta, a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal értett egyet.

Nem volt vitás a perben, hogy a III. rendű alperes és a perben nem álló biztosító között a biztosítási esemény időpontjában érvényes felelősségbiztosítási szerződés állt fenn. A Ptk. 559.§-ának (1) bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A törvény idézett rendelkezésének megfelelően a biztosító arra vállalt kötelezettséget a felelősségbiztosítási szerződésben, hogy a szerződésben meghatározott mértékben mentesíti a biztosítottat olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

A felelősségbiztosítás tehát olyan speciális háromoldalú (a károkozó, a károsult és a felelősségbiztosító közötti) jogviszony, amelynek célja azoknak a károknak a megtérítése, amelyeket a biztosított harmadik személyeknek okoz és jogszabály alapján megtéríteni köteles. A gépjármű tulajdonosa illetve üzembentartója köteles a felelősségbiztosítási szerződést megkötni, ezért ez a sajátos háromoldalú jogviszony szükségszerűen jön létre, és ennek lényege, hogy a károkozó helyett a károsulttal szemben a biztosító teljesít.

A Ptk. 567.§-ának (3) bekezdésében adott törvényi felhatalmazás alapján a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról külön jogszabály rendelkezik. A jelen jogvitára irányadó, a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló fent megjelölt Kormányrendelet 2.§-a előírja; „Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartója köteles az 1.§ e) pontja szerinti biztosítóval a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére - a (2) bekezdésben meghatározott összeghatárokig - az e rendeletben és mellékleteiben foglalt feltételek szerinti felelősségbiztosítási szerződést kötni és azt folyamatos díjfizetéssel hatályban tartani". A Kormányrendelet 8.§-ának (1) bekezdése szerint a károsult kártérítési igényét e rendelet alapján a biztosítási szerződés keretei között a károkozó gépjármű üzembentartójának e rendelet szerinti biztosítójával szemben közvetlenül, vagy a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is jogosult érvényesíteni.

A jelenleg hatályos, a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII törvény 28.§-ának (1) bekezdése a Kormányrendelet idézett szabályával lényegében egyezően rendelkezik.

A jelen ügyre irányadó Kormányrendelet egyértelmű rendelkezéséből következően helytálló az eljárt bíróságok jogi álláspontja, amely szerint a felperesnek, azaz a károsultnak a biztosítót kell közvetlenül perelni. Nincs olyan jogszabály, amely úgy rendelkezne, hogy a Kormányrendeletnek ez a szabálya nem érvényesül. A biztosító ellen indult felszámolási eljárás sem alapozza meg a Kormányrendelet hivatkozott rendelkezéseitől való eltérést.

A fentiekből következően a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott - 21 éve közzétett - eseti döntésben elfoglalt álláspontot a Legfelsőbb Bíróság a jelen jogvitára nézve nem tekinti irányadónak.

Az I. rendű alperes a II. rendű alperes alkalmazottja. Így a Ptk. 348.§-ának (1) bekezdése értelmében a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Az I. rendű alperes tehát nem alanya a kártérítési jogviszonynak, vele szemben a felperes jogvédelemre nem szorul. Ebből következően helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy az I. rendű alperessel szemben a Pp. 123.§-a szerinti megállapítási kereset feltételei nem állnak fenn.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - annak helyes indokainál fogva - a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felperes köteles az I. és III. rendű alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat a Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó 78.§ (1) bekezdése szerint az I. és III. rendű alpereseknek megfizetni. A perköltség összegét - mely az ÁFA-t is tartalmazza - a Legfelsőbb Bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) és (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel állapította meg.

A Legfelsőbb Bíróság az előzetesen le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére a pervesztes felperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése és a 15.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte.

Budapest, 2011. március 10.

dr. Kiss Mária a tanács elnöke s.k., dr. Rédei Anna előadó bíró s.k., dr. Harter Mária bíró s.k.

Sipos                                a kiadmány hiteléül:

                                       bírósági ügyintéző

Tisztelettel:

Dr. Jurenkó Szabolcs elnök

 IKE Egyesület

 061/238-0372

0620/235-2575

e-mail: ike@ikegyesulet.hu