Kártérítés - IKEgyesület

A kártérítés általános szabályai alapján a kár bekövetkezését a károsultnak kell bizonyítania. A kártérítési jog további alapelve, hogy a felelős személy olyan mértékű kártérítést köteles megfizetni, amely olyan helyzetet idéz elő, mintha a károsodás be sem következett volna -ez a teljes kártérítés elve. E követelmény kielégítésének alapfeltétele a kár mértékének megállapítása, amelyre a Ptk. számos szabályt tartalmaz . Előfordulhat azonban, hogy a kár mértékét nem lehet pontosan megállapítani, bizonyítani. Ez a körülmény azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy a károsult nem részesül kártérítésben, a károkozó pedig mentesül a kártérítési felelősség alól. E konfliktus feloldására vezeti be a Ptk. az általános kártérítés intézményét. Általános kártérítés megítélésére tehát akkor kerülhet sor, ha egészen bizonyos, hogy a károsultnak a kára bekövetkezett, illetve teljes bizonyossággal előre tudható, hogy az a jövőben be fog következni, a kár mértéke azonban pontosan nem állapítható meg a teljes körűen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen sem.
Az általános kártérítés az eset körülményeitől függően megállapítható egy összegben, de járadék formájában is.
A Pp. 206. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg. Egyértelmű, hogy az általános kártérítés anyagi jogi, a Pp. fent idézett szabálya pedig eljárásjogi rendelkezés. Az eljárásjogi szabály mérlegelési jogkört biztosít a bíróság számára arra az esetre, ha a teljes körű bizonyítás lefolytatását követően a követelés összege pontosan nem határozható meg. Ebből az is következik, hogy a bíróság nem mellőzheti a vizsgálatot akkor sem, ha terjedelmes bizonyítás lefolytatása szükséges és remény van arra, hogy a bizonyítási eljárás eredményeképpen a kár pontos összege megállapítható lesz.
Az általános kártérítés tárgyában hozott bírósági határozattal elbírált igény ítélt dolog, az elbírált kártérítési igény újból vitássá nem tehető. Ez azt jelenti, hogy ha az általános kártérítést a bíróság egy összegben állapította meg, és utóbb kiderül, hogy a kár mértéke nem egyezik meg a megállapított kártérítéssel, nincs mód a kártérítés mértékének megváltoztatására. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az általános kártérítés fejében az arra jogosított fél perújítási kérelmében az ítélet megváltoztatását kérje, ha a perújítás feltételei egyébként fennállnak. Továbbá lehetőség van arra is, hogy ha az általános kártérítést járadék formájában ítélték meg, a károsult utóbb, a körülmények megváltozása okán a járadék összegének felemelését kérje.


(2) Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához képest követelheti.

Az általános kártérítés megítélésére azért kerül sor, mert a döntéshozatalkor az azt megelőzően lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen nem volt pontosan kiszámítható a kár összege. Bizonyos idő eltelte után azonban nyilvánvalóvá válhat a kár pontos összege. A törvényi rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a károkozó nem követelheti vissza a károsulttól az általános kártérítés és a tényleges kár közötti különbözetet. Megjegyezzük, hogy - az (1) bekezdéshez fűzött magyarázatnak megfelelően - a károsult sem jogosult arra, hogy igényelje a tényleges kárnak az általános kártérítés összegét meghaladó részét. Az ilyen igény érvényesítését kizárja a Pp. 229. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés.
Ha azonban a bíróság az általános kártérítést nem egy összegben, hanem járadékként állapította meg, lehetőség van arra, hogy a felek a Pp. 230. § (1)-(3) bekezdései értelmében indítsanak pert a járadék összegének vagy a járadékfizetés időpontjának megváltoztatása iránt. Az ilyen igény érvényesítésének az a feltétele, hogy lényegesen megváltozzanak azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította. Ebben az estben a járadékösszeg mértékének módosítását nem az általános kártérítés megállapításánál figyelembe vett körülmények indokolják, hanem a felek vagyoni, személyi, egészségi stb. viszonyaiban időközben beállott változások.


360. § (1) A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

A kártérítési összeg után kamat a károsodás bekövetkeztétől jár, a bíróság azonban csak a kereseti kérelemnek megfelelő időponttól ítélhet meg kamatot.
A kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes. A károsodás bekövetkezése azonban nem feltétlenül esik egybe a károkozás időpontjával, hiszen elképzelhető, hogy a károsodás csak egy későbbi időpontban következik be (például egyes egészségkárosodások esetén).
A kártérítés esedékességének az alábbiak tekintetében van jelentősége:
- a károsodás bekövetkezte az elévülési idő kezdete [lásd még (4) bekezdés];
- a károkozó a károsodás bekövetkeztekor nyomban köteles a kártérítést megfizetni;
- ez az időpont a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja [lásd még (2) bekezdés];
- ezt az időpontot megelőzően a kártérítési igényt nem lehet perben érvényesíteni.

(2) A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A törvény kimondja, hogy a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmesen kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. E szabályból következik, hogy a károkozó, a károsodás bekövetkezésétől számítva a kártérítés megfizetésével késedelemben van, így a Ptk. 301. §-nak megfelelően a kártérítés mértékéhez igazodó késedelmi kamatot köteles fizetni.
A kártérítési összeg után kamat a károsodás bekövetkeztétől jár, a bíróság azonban csak a kereseti kérelemnek megfelelő időponttól ítélhet meg kamatot, mert a bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 215. §).
Ha a kártérítési összeg egyes részei különböző időpontokban esedékesek, a kamatfizetés kezdő időpontjaként - átlagos számítás alapján - egységes kamatfizetési kezdő időpont is meghatározható.


(3) Az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, a követelések biztosítására, a teljesítésre és beszámításra vonatkozó szabályokat a kártérítési követelésekre is megfelelően alkalmazni kell.

Az utaló szabály értelmében a kártérítési követelésekre megfelelően alkalmazni kell
- az engedményezésre,
- a tartozásátvállalásra,
- a követelések biztosítására,
- a teljesítésre és
- a beszámításra vonatkozó anyagi jogi szabályokat.


(4) Az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

A kártérítési követelés a károsodás bekövetkeztével válik esedékessé. Ennek megfelelően a kártérítési követelés elévülése akkor is a követelés esedékességétől, vagyis a károsodás bekövetkeztétől kezdődik, ha a károsult a károsodásáról később szerzett tudomást. Ilyen esetben, mivel a károsult menthető okból nem érvényesítette követelését, alkalmazandók a Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglalt szabályok.
Baleseti járadék követelés esetén az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan is egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelem-kiesésben) megmutatkozó károsodásra. Az egyes járadékrészletek iránti követelés azonban az elévülési határidőn belül is csak a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátok között érvényesíthető bírósági úton.